Mi az a Shuhari?

A kiválósághoz vezető út, avagy a mesterré válás folyamata

A Shuhari a készségek és technikák elsajátításának filozófiai koncepciója, amely a fejlődés három szakaszát írja le. A japánok a Shuhari-t használják a harcművészeti képzés előrehaladásának leírására, valamint azt az élethosszig tartó kapcsolatot jelöli, amely a tanítvány és a mester között kialakul.

1. fázis: Shu (守) – Őrizd meg és védd a hagyományt

A Shu azt jelenti, hogy „védeni” vagy „engedelmeskedni”. Ez a tanulásnak az a szakasza, ahol megtanuljuk és gyakoroljuk az alapokat.

Ebben a szakaszban a gyakorló alázattal ismétli a formát, anélkül hogy megkérdőjelezné azt. Teszi mindezt azért, hogy a lehető legpontosabban elsajátítsa a formát. Ebben az időszakban a tanuló másolja, tükrözi az oktatót, hogy a lehető legjobban ráérezzen a mozdulatokra.

A tanulás ezen szakaszában az oktató és a tanítvány kapcsolata a szülő és gyermek kapcsolatához hasonlítható. A tanulónak magába kell fogadnia a tanításokat, lelkesen kell gyakorolnia azokat, és el kell fogadnia minden korrekciót és építő kritikát. A tanárnak óvnia kell a diákot abban az értelemben, hogy ügyeljen az érdeklődésére, ösztönözze fejlődését, ugyanúgy, ahogy a szülő óvja gyermekét annak növekedési éveiben.

2. fázis: Ha (破) – Törd szét & alakítsd át

A Ha-t „leválasztásnak” vagy „elhajlásnak” fordítják, és egyfajta szakítás a formától és a hagyománytól. Ez az a fázis, amikor megtörjük az ismert, alapvető formákat, hogy felfedezzük, mi az, ami lehetséges, vagy hogy a stílusodnak megfelelő módosításokat hajtsd végre. A tanítvány változatokat, variációkat és újításokat fedez fel ebben az időszakban, és sok olyan kérdést tesz fel, ami úgy kezdődik, hogy „Miért…”.

A Ha szakaszban a tanítvány és a tanító kapcsolata hasonló a szülő és a felnőtt gyermek kapcsolatához. A tanító a művészet mestere, a tanítvány pedig a többiek oktatója is lehet már.

3. fázis: Ri (離)- Elválás & transzcendencia

A Ri szó azt jelenti “elhagyni” vagy “elválni”, ez a forma transzcendenciája. Itt nincs technika, minden mozdulat természetes, eggyé válik a szellemmel, anélkül, hogy ragaszkodna a formákhoz. Amikor eléred ezt a szakaszt megnyitod az ajtót a kreativitás előtt, a lényeden átáramló dolgoknak megfelelően cselekszel, miközben nem léped túl az alapelveket.

Ebben a szakaszban a tanítvány elválik a tanítótól, miután magába szívta mindazt, amit tőle tanulhatott. De ez nem jelenti azt, hogy megszűnik köztük a kapcsolat. Sőt ennek az ellenkezője igaz. Erősebb köztük a kötelék, mint valaha, akárcsak a nagyszülők a fiukkal vagy lányukkal, akik már szintén szülők.

A Shuhari nem lineáris progresszió. Inkább a koncentrikus körökhöz hasonlít, tehát a Shu van a Ha-n belül, és Shu és Ha is a Ri-n belül található. Így az alapok állandóak maradnak, ezeknek csak az alkalmazása és végrehajtásuk változik a tanuló fejlődésének előrehaladtával, valamint azáltal, hogy saját személyiségére szabja a technikákat. A mester és a tanítvány között végig szoros a kapcsolat, összeköti őket a közöttük megosztott tudás, tapasztalat, kultúra és hagyomány. Végső soron a Shuhari azt eredményezi, hogy a tanuló felülmúlja a mestert, mind tudásban, mind készségben. Ez a fejlődés forrása a művészet egésze számára. Ha a tanuló soha nem múlja felül mesterét, akkor a művészet legjobb esetben is stagnál. Ha a tanuló soha nem éri el a mester képességeit, a művészet leromlik. De ha a tanuló el tudja fogadni mindazt, amit a mester átadhat, majd még magasabb szintre lép, a művészet folyamatosan fejlődik és virágzik.

Blog

Shuhari

/ /
Categories
Tags
    Recent Posts
    • All
    • Uncategorized

    Shuhari

    Mi az a Shuhari?

    A kiválósághoz vezető út, avagy a mesterré válás folyamata

    A Shuhari a készségek és technikák elsajátításának filozófiai koncepciója, amely a fejlődés három szakaszát írja le. A japánok a Shuhari-t használják a harcművészeti képzés előrehaladásának leírására, valamint azt az élethosszig tartó kapcsolatot jelöli, amely a tanítvány és a mester között kialakul.

    1. fázis: Shu (守) – Őrizd meg és védd a hagyományt

    A Shu azt jelenti, hogy „védeni” vagy „engedelmeskedni”. Ez a tanulásnak az a szakasza, ahol megtanuljuk és gyakoroljuk az alapokat.

    Ebben a szakaszban a gyakorló alázattal ismétli a formát, anélkül hogy megkérdőjelezné azt. Teszi mindezt azért, hogy a lehető legpontosabban elsajátítsa a formát. Ebben az időszakban a tanuló másolja, tükrözi az oktatót, hogy a lehető legjobban ráérezzen a mozdulatokra.

    A tanulás ezen szakaszában az oktató és a tanítvány kapcsolata a szülő és gyermek kapcsolatához hasonlítható. A tanulónak magába kell fogadnia a tanításokat, lelkesen kell gyakorolnia azokat, és el kell fogadnia minden korrekciót és építő kritikát. A tanárnak óvnia kell a diákot abban az értelemben, hogy ügyeljen az érdeklődésére, ösztönözze fejlődését, ugyanúgy, ahogy a szülő óvja gyermekét annak növekedési éveiben.

    2. fázis: Ha (破) – Törd szét & alakítsd át

    A Ha-t „leválasztásnak” vagy „elhajlásnak” fordítják, és egyfajta szakítás a formától és a hagyománytól. Ez az a fázis, amikor megtörjük az ismert, alapvető formákat, hogy felfedezzük, mi az, ami lehetséges, vagy hogy a stílusodnak megfelelő módosításokat hajtsd végre. A tanítvány változatokat, variációkat és újításokat fedez fel ebben az időszakban, és sok olyan kérdést tesz fel, ami úgy kezdődik, hogy „Miért…”.

    A Ha szakaszban a tanítvány és a tanító kapcsolata hasonló a szülő és a felnőtt gyermek kapcsolatához. A tanító a művészet mestere, a tanítvány pedig a többiek oktatója is lehet már.

    3. fázis: Ri (離)- Elválás & transzcendencia

    A Ri szó azt jelenti “elhagyni” vagy “elválni”, ez a forma transzcendenciája. Itt nincs technika, minden mozdulat természetes, eggyé válik a szellemmel, anélkül, hogy ragaszkodna a formákhoz. Amikor eléred ezt a szakaszt megnyitod az ajtót a kreativitás előtt, a lényeden átáramló dolgoknak megfelelően cselekszel, miközben nem léped túl az alapelveket.

    Ebben a szakaszban a tanítvány elválik a tanítótól, miután magába szívta mindazt, amit tőle tanulhatott. De ez nem jelenti azt, hogy megszűnik köztük a kapcsolat. Sőt ennek az ellenkezője igaz. Erősebb köztük a kötelék, mint valaha, akárcsak a nagyszülők a fiukkal vagy lányukkal, akik már szintén szülők.

    A Shuhari nem lineáris progresszió. Inkább a koncentrikus körökhöz hasonlít, tehát a Shu van a Ha-n belül, és Shu és Ha is a Ri-n belül található. Így az alapok állandóak maradnak, ezeknek csak az alkalmazása és végrehajtásuk változik a tanuló fejlődésének előrehaladtával, valamint azáltal, hogy saját személyiségére szabja a technikákat. A mester és a tanítvány között végig szoros a kapcsolat, összeköti őket a közöttük megosztott tudás, tapasztalat, kultúra és hagyomány. Végső soron a Shuhari azt eredményezi, hogy a tanuló felülmúlja a mestert, mind tudásban, mind készségben. Ez a fejlődés forrása a művészet egésze számára. Ha a tanuló soha nem múlja felül mesterét, akkor a művészet legjobb esetben is stagnál. Ha a tanuló soha nem éri el a mester képességeit, a művészet leromlik. De ha a tanuló el tudja fogadni mindazt, amit a mester átadhat, majd még magasabb szintre lép, a művészet folyamatosan fejlődik és virágzik.

    Leave a Reply

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük