2024-11-01
Takamatsu sensei azt mondta, hogy a Kihon Happo a Budo gyökere, minden harcművészet alapja. A Kihon Happo 8 alaptechnikája számos harcművészetben megjelenik, visszaköszön. Aki…
SHIKIN HARAMITSU DAIKOMYO (四拳 波羅蜜 大光明)
A Shikin Haramitsu Daikomyo egy kilenc szótagból álló kifejezés (mantra), ami az edzés elején és végén hangzik el egy rövid szertartás (két taps, egy meghajlás, egy taps és még egy meghajlás) keretében.
A Shikin Haramitsu Daikomyo jelentése:
A Shi-kin 詞韻: (shi: szavak, kin: hang) a természet hangja, rezgése. A harmónia érzése.
A fül és a szív által érzékelt rezgésekre, érzésekre utal, ami érzeteket vált ki bennünk. Ezek révén tapaszthatjuk meg az ellentétes minőségeket, polaritásokat (Yin-Yang, Nap-Hold, Férfi-Nő, Boldogság-Szomorúság, …)
A Ha-ra-mitsu 波羅蜜: a ha-ra-mitsu jelentése tökéletes, az eredendő bölcsesség.
Ezt szanszkritül pāramitā néven ismerik, ami azt jelenti átkelés a túlsó partra. Ez az egyik módja annak, hogy hat tudományágon keresztül elérjük a Satori (megvilágosodás) nevű állapotot, túlmutatva az Életen és a Halálon.
A hat tudományág a következő: felajánlás, erkölcs, türelem, erőfeszítés, koncentráció és helyes ítélet (bölcsesség – Prajnâ). Hatsumi Sensei koncepciója szerint az őszinteség és a hűség a harcművészetben, amit aztán kiterjesztünk az élet más területére is.
A Dai-kou-myo 大光明: dai: nagyszerű, kou: fény, myo: fényesség.
A buddhizmusban ez a „Nagy Kisugárzás”-ra utal. Ez a bodhiszattvák (megvilágosodott lények) útja, hogy megszabaduljanak saját és mások szenvedéseitől. A Daikomyo az üresség középpontjából ered, és oda tér vissza, ami egyszerre vezet el a formához és a formanélküliséghez. A Budôban ez a megvilágítás belülrôl kifelé történik, majd fordítva. A szív fénye a fizikai síkon nyilvánul meg, majd fordítva a fizikai síkról (Taijutsu) felébresztjük a jóságos szív fényét (Jihi no Kokoro).
Összeolvasva együttesen úgy fordítható, hogy „Minden amit ma teszek, váljon olyan tapasztalattá, ami segít abban, hogy jobb emberré váljak, segítsen elérni a megvilágosodást.”
Mi a Chūto Hanpa?
A Chūto Hanpa (中途半端) egy japán kifejezés, ami azt jelenti, hogy valami félig elkészült, befejezetlen vagy hiányos. Más szavakkal: valami, amit elkezdtünk, de nem fejeztük be, félbehagytuk.
A hétköznapi életben ennek a kifejezésnek nem túl pozitív a csengése ellentétben azzal, amikor a dolgokat megfelelő módon teljesen készre csináljuk.
Miért alkalmazzuk mégis a ninjutsu-ban a Chūto Hanpát, mi a pozitív hozzáadott értéke?
Fontos, hogy felismerjük a Chūto Hanpa, mint koncepció lehetővé teszi, hogy reagáljunk az ellenfélre, illetve az ellenfél esetlegesen megváltozott reakciójára.
Abban a pillanatban, amikor megpróbálsz alkalmazni egy technikát, az ellenfeled ösztönösen ellenáll vagy megpróbál valahogyan kibújni belőle. Ettől függetlenül technikákat tanulni természetesen hasznos és jó dolog, de tudni kell őket elengedni, ha arra van szükség.
A természetben ugyanis semmi sem állandó, minden folyamatosan változik (変化Henka) és áramlik (流れ Nagare). A Chūto Hanpa tehát flexibilitást, rugalmasságot ad a változáshoz szükséges reagáláshoz, mozgásteret biztosít az alkalmazkodáshoz.
Mi az a Shuhari?
A kiválósághoz vezető út, avagy a mesterré válás folyamata
A Shuhari a készségek és technikák elsajátításának filozófiai koncepciója, amely a fejlődés három szakaszát írja le. A japánok a Shuhari-t használják a harcművészeti képzés előrehaladásának leírására, valamint azt az élethosszig tartó kapcsolatot jelöli, amely a tanítvány és a mester között kialakul.
1. fázis: Shu (守) – Őrizd meg és védd a hagyományt
A Shu azt jelenti, hogy „védeni” vagy „engedelmeskedni”. Ez a tanulásnak az a szakasza, ahol megtanuljuk és gyakoroljuk az alapokat.
Ebben a szakaszban a gyakorló alázattal ismétli a formát, anélkül hogy megkérdőjelezné azt. Teszi mindezt azért, hogy a lehető legpontosabban elsajátítsa a formát. Ebben az időszakban a tanuló másolja, tükrözi az oktatót, hogy a lehető legjobban ráérezzen a mozdulatokra.
A tanulás ezen szakaszában az oktató és a tanítvány kapcsolata a szülő és gyermek kapcsolatához hasonlítható. A tanulónak magába kell fogadnia a tanításokat, lelkesen kell gyakorolnia azokat, és el kell fogadnia minden korrekciót és építő kritikát. A tanárnak óvnia kell a diákot abban az értelemben, hogy ügyeljen az érdeklődésére, ösztönözze fejlődését, ugyanúgy, ahogy a szülő óvja gyermekét annak növekedési éveiben.
2. fázis: Ha (破) – Törd szét & alakítsd át
A Ha-t „leválasztásnak” vagy „elhajlásnak” fordítják, és egyfajta szakítás a formától és a hagyománytól. Ez az a fázis, amikor megtörjük az ismert, alapvető formákat, hogy felfedezzük, mi az, ami lehetséges, vagy hogy a stílusodnak megfelelő módosításokat hajtsd végre. A tanítvány változatokat, variációkat és újításokat fedez fel ebben az időszakban, és sok olyan kérdést tesz fel, ami úgy kezdődik, hogy „Miért…”.
A Ha szakaszban a tanítvány és a tanító kapcsolata hasonló a szülő és a felnőtt gyermek kapcsolatához. A tanító a művészet mestere, a tanítvány pedig a többiek oktatója is lehet már.
3. fázis: Ri (離）- Elválás & transzcendencia
A Ri szó azt jelenti “elhagyni” vagy “elválni”, ez a forma transzcendenciája. Itt nincs technika, minden mozdulat természetes, eggyé válik a szellemmel, anélkül, hogy ragaszkodna a formákhoz. Amikor eléred ezt a szakaszt megnyitod az ajtót a kreativitás előtt, a lényeden átáramló dolgoknak megfelelően cselekszel, miközben nem léped túl az alapelveket.
Ebben a szakaszban a tanítvány elválik a tanítótól, miután magába szívta mindazt, amit tőle tanulhatott. De ez nem jelenti azt, hogy megszűnik köztük a kapcsolat. Sőt ennek az ellenkezője igaz. Erősebb köztük a kötelék, mint valaha, akárcsak a nagyszülők a fiukkal vagy lányukkal, akik már szintén szülők.
A Shuhari nem lineáris progresszió. Inkább a koncentrikus körökhöz hasonlít, tehát a Shu van a Ha-n belül, és Shu és Ha is a Ri-n belül található. Így az alapok állandóak maradnak, ezeknek csak az alkalmazása és végrehajtásuk változik a tanuló fejlődésének előrehaladtával, valamint azáltal, hogy saját személyiségére szabja a technikákat. A mester és a tanítvány között végig szoros a kapcsolat, összeköti őket a közöttük megosztott tudás, tapasztalat, kultúra és hagyomány. Végső soron a Shuhari azt eredményezi, hogy a tanuló felülmúlja a mestert, mind tudásban, mind készségben. Ez a fejlődés forrása a művészet egésze számára. Ha a tanuló soha nem múlja felül mesterét, akkor a művészet legjobb esetben is stagnál. Ha a tanuló soha nem éri el a mester képességeit, a művészet leromlik. De ha a tanuló el tudja fogadni mindazt, amit a mester átadhat, majd még magasabb szintre lép, a művészet folyamatosan fejlődik és virágzik.
A tanító és a tanítvány közötti tanítás három típusa (Sanshin 三心)
A tradícionális harcművészetekben a tanítás a tanár és a tanuló közötti személyes kapcsolaton alapul. A tanítási módszer több részre osztható. Ezek a tanítások (tudás átadás) a következők:
Kuden 口伝: verbális kommunikáció
Taiden 体伝: fizikális kommunikáció
Shinden 心伝: a szív kommunikációja (spirituális, lelki kapcsolat)
Hatsumi Sensei szerint mindháromra szükség van ahhoz, hogy megértsük a harcművészetek lényegét.
The three type of teachings between teacher and student (Sanshin 三心)
In the traditional martial arts the teaching is based on a personal relationship between the teacher and the student.
The teaching method can be divided into different parts. These teachings/transmissions are the following:
Kuden 口伝 : verbal communication
Taiden 体伝 : physical communication
Shinden 心伝 : communication of the heart (spirited connection)
According to Hatsumi Sensei one need all three to be transmitted the essence of the martial arts.
Mi a dojo?
A dojo (道場) szó szerinti fordításban az „út követésére szolgáló hely”, „a megvilágosodás helye”.
A dojo története
A dojo szó a buddhizmusból származik. A dojo-k kezdetben a templomok kiegészítéseként készültek, és olyan harcművészetek számára adott helyet, amelynek a gyakorlása révén a gyakorló jobban megismerhette saját magát, lehetősége nyílt a gyakorlás révén elérni akár a megvilágosodást is.
Olykor dojo-nak nevezik azokat a meditációs termeket is, ahol a zen buddhisták a zazen meditációt gyakorolják. Az erre vonatkozó zen-do kifejezés szélesebb körben használt azonban vannak olyan Zen csoportok, akik szívesebben használják a dojo kifejezést a zendo szó helyett meditációs termeik megnevezésére.
Japánban bármely testedzés gyakorlására szolgáló létesítmény dojo-nak nevezhető. A nyugati világban a dojo kifejezést a japán harcművészetekre használják, mint például az aikido, judo, karate.
Dojo etikett
A japán harcművészeti dojo különlegesnek számít, és a használói nagy becsben tartják, különösen odafigyelnek rá. A dojo-ban nem viselnek cipőt, ami összhangban van a japán szokásokkal, amelyek szerint a helyiségeket tisztán és tiszteletreméltóan kell tartani. A dojo tisztán tartása, rituális tisztítása (sōji – 掃除) hagyományosan az edzés elején vagy végén történik. A rendszeres takarítás egyrészt higiéniai célokat szolgál, másrészt erősíti a tanuló közösségnek az edzőteremhez való megfelelő hozzáállását. Függetlenül attól, hogy egy harcművészeti iskola rendelkezik-e épülettel vagy teremmel, az edzéseket gyakran a szabadban tartják.
A dojo-ban hagyományosan található egy Shinto szentély (kamidana) is szoborral, egy csokor virággal vagy más műtárgyakkal. A korábbi mesterek képei is megtalálhatók a szentély mellett. A kamiza kifejezés “becsülethelyet” jelent, és egy kapcsolódó kifejezés, a kamidana magára a szentélyre utal.
Más tárgyak is megjelenhetnek a dojo-ban, mint például a cégtábla (kanban – 看板), amely felhatalmazza az iskolát egy stílusban, valamint olyan tárgyakat, mint a taiko dobok vagy a páncél (yoroi). Fegyverek és egyéb gyakorlófelszerelések is találhatók a hátsó falon.
Honbu dojo
A honbu dojo (本部道場) egy adott harcművészeti stílus központi edzőterme és adminisztratív központja.
A ninjutsu honbu dojo-ja az alábbi címen található:
636 Noda, Noda-shi,
Chiba-ken, 278-0037
Japan
A dojo összefoglalása
Összefoglalva a dojo elsődleges jelentése tehát az edzőterem elnevezése a japán harcművészetekben, ami általában egy épület vagy egy terem, de lehet szabadtéri is, akár egy mező vagy egy erdei tisztás.
Ha a gyakortló az edzéseken tanult elveket kiterjeszti és alkalmazza az élet más területeien is, akkor tágabban értelmezve a dojo bárhol lehet, sőt, akár az egész élet lehet egy dojo.
Az iskola kínai eredetű, Kínából menekülő buddhista papok révén Japánba került technikákon alapul. Szó szerinti fordításban azt jelenti: a Mozdíthatatlan szív iskolája.
Ez az iskola volt az első olyan harcművészet, amit Hatsumi sensei tanára, Takamatsu tanult. A Shinden Fudo Ryu két részre oszlik (Dakentaijutsu és Jutaijutsu). Mindkettőt külön, önállóan tanították, és nem minden gyakorló tanulta mindkettőt.
A Shinden Fudo Ryu iskolát Izumo Kanja Yoshiteru alapította i. sz. 1113 körül, így ez az iskola nagy múltra tekint vissza. Izumo kínai kempo boxot is tanult, ennek egy része észrevehető a technikákon. Másik érdekesség, hogy Izumo Kanja Yoshiteru nevéhez fűződik a Kukishinden Ryu megalapítása is.
Az iskola jellegzetessége
A Shinden Fudo Ryu a természetre és a természetességre összpontosít, ezért hagyományosan a legtöbb edzés a szabadban történik, természeti tárgyakat használva eszközként. Az iskola arra helyezi a hangsúlyt, hogy a technika bármilyen testhelyzetből kivitelezhető legyen, ahelyett, hogy először felvenne egy harci állást. Ez egyrészt lehetővé teszi, hogy a gyakorló képes legyen gyorsan reagálni a támadásokra. Másrészt ennek az elvnek köszönhetően a technikák természetes, laza testtartásból indulnak.
A Shinden Fudo Ryu felépítése
A Shinden Fudo Ryu tehát két stílusból tevődik össze: a Dakentaijutsu-ból és a Jutaijutsu-ból.
A Dakentaijutsuban nincsenek harci állások (kamae-k), a természetes testtartás használatára épül, míg a Jutaijutsuban 5 harci állás (kamae) található.
A Dakentaijutsu szintjei a következők:
Ten no kata (8 technika)
Chi no kata (8 technika) Shizen Shikoku no kata (12 technika)
A Jutaijutsu felépítése a következő:
Kamae (5 kamae)
Shoden no kata (16 technika) Chuden no kata (11 technika) Okuden no kata (8 technika)
A Shinden Fudo Ryu-ban Hojojutsu-t (hosszú kötéllel való kötözés művészete) is tanítanak. A Taijutsu-t kiegészítve használják, az ellenfél megfékezésére, visszatartására. Az iskola többféle yari-t (lándzsa), ono-t (háborús fejsze), O-tsuchi-t (háborús kalapács) és naginatát is használ.
A Shinden Fudo Ryu nagymesterei, családfői (Soke-i):
Izumo, Kanja Yoshiteru (Kumano) -Yeikyu era (1113)
Minamoto, Hachiman Tamenari -Genyei era (1118)
Minamoto, Hachiro Tameyoshi – Hogen era (1156)
Mizuhara, Kuro Yoshinari -Genkyu era (1204)
Mugaibo, Shinnen -Tempuku era (1233)
Ohkuni, Zenhachiro Yoshinobu -Bunyie era (1264)
Hata, Saburo Sasukeyasu
Kotani, Yuhachiro Nobuchika -Geboko era (1321 or 1331)
Kaneko, Jinsuke Yoshikiyo -Shohei era (1346)
Tajima, Genkoro Nariyoshi -Genchu era (1384)
Kammon, Kokanja Yoshikane -Shocho era (1428)
Kimura, Hozen -Kwancho era (1460)
Ibuki, Yoshihaha -Bummei era (1469)
Otsuka, Hakushi Nyudo Tadamori -Yeisho era (1504)
Otsuka, Daikuro Tadahide -Taiyei era (1522)
Abe, Muga -Tensho era (1573)
Koga, Taro Kyokokaku -Tensho era (1573)
Katayama, Hokinokami Mori Hisayasu -Bunroku era (1592)
Shindo, Unsai – Kwanyei era (1624-1644)
Odagiri, Tohyoe Yoshihiso – Kwanyei era (1624-1644)
Iida, Jubee Tameyoshi -Meiwa era (1764)
Mori, Genroku Masahide -Bunkwa era (1804)
Toyota, Jubei Mitsuyoshi -Keiyo era (1865)
Toda, Shinryuken Masamitsu (Kobe) -Meiji era (1824 – 1909)
Takamatsu, Toshitsugu (Nara) -Taisho era (1909) (b.1888 – d.1972)
Hatsumi, Masaaki (Noda) – Showa era (1968) b.1931 – )
A kokoro egy japán szó, amit gyakran szívnek vagy szellemnek fordítanak. Ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a kokoro jelentéséhez, tudnunk kell, hogy a japán nyelvben három szó is létezik a szívre. Az egyik a shinzou, ami a fizikai szervet jelenti (anatómiailag), a másik a ha-to, ami a szerelmes szívet jelenti és a harmadik a kokoro, aminek a jelentése összetettebb.
A kokoro eredetileg szívet jelent. Ha azt a kifejezést halljuk például, hogy a város szíve, akkor mindenki a város közepére gondol. A szív nagyon fontos része a testünknek, a test kulcsfontosságú része, ha a szívünk leáll, meghalunk.
A kokoro egyszerre a létezés állapota és a cselekvés célja. Magában foglalja mindazt, amit az ember gondol, érez és szeretne kifejezni. Az ember gondolataiból és akaratából áll, amelyek előre viszik, az idők során megszerzett tudásból és tapasztalatból, valamint minden érzéséből.
Milyen jelentése van még a kokoro-nak?
Ha egy olyan történetet hallunk, ami jó érzésekkel tölt el, akkor arra azt mondjuk, hogy szívmelengető. Tehát a kokoro vonatkozik az érzéseinkre, érzelmeinkre is.
Az edzések során bátorítjuk egymást a gyakorlatok végrehajtása során, hogyan bátran nézzünk szembe a támadónkkal, ehhez erős szívre, harcos szellemre van szükség, ami erősíti a lelket.
A kokoro egyszerre jelenti az elmét, az érzéseket, érzelmeket, a szellemet és a lelket.
Az alábbi kifejezéseket is használják a japán nyelvben:
– erős kokoro, ami azt jelent, hogy valaki mentálisan erős
– ha a kokoro gyenge, azt jelenti, hogy mentálisan gyenge az illető
– ha a kokoro táncol, izgatottak vagyunk és nem tudunk fókuszálni
– megváltoztatni a kokoro-t azt jelenti, hogy megváltoztattad a gondolataidat, az álláspontodat
– ha “beletesszük” a kokoro-t, akkor beletesszük a szívünket, lelkünket valamibe
– ha a kokoro félbeszakad, elvész a harci szellem, vége a harcnak
A kokoro Te magad vagy. A harc pillanatában a legjobb tudásoddal kell megküzdened az ellenfeleddel, megoldanod a szituációt (nemcsak a dojo-ban, hanem a dojo-n kívül az életben is).
Időnként fontos emlékeztetnünk magunkat arra, hogy a kokoro maga nem a „harci szellemről” szól – ez valójában egy másik fogalom a budo-ban. A kokoro inkább egy nyugodt, békés, tisztelettudó és mindig pozitív attitűdöt jelent, amely mindent magába foglal, amit egy budoka csinál mind a dojo tatamiján, mind azon kívül a való életben.
Az igazi kokoro tehát a tettekben és a helyzetekre való reagálásban mutatkozik meg. Például egy szülőben, aki nyugodtan megvigasztalja a síró gyermeket, egy rendőrben, aki erőszak nélkül rendez egy vitát, a menedzserben, aki rendet teremt a káoszban, vagy egy diákban, aki soha nem panaszkodik és nem kerüli el a felelősséget, ha hibázik vagy nem elég felkészült.
Mi a Shin Gi Tai?
A Shin (elme/szellem), Gi (készség/technika) és Tai (test/fizikai erő) egyesítésének elve fontos fogalom a budóban.
A Shin az elmét, a szívet és a jó szellemet képviseli. Edzés közben mindig tisztában kell lennünk azzal, hogy pontosan mit is csinálunk, és ami még ennél is fontosabb, hogy tanuljuk meg és gyakoroljuk azokat a stratégiákat, amivel megakadályozhatjuk, hogy az edzőteremen kívül használnunk kelljen harcművészeti készségeinket.
A Gi a készségeket, a tudást és a tapasztalatot képviseli. Keményen kell dolgoznunk, és törekednünk kell technikáink tökéletesítésére, hogy hatékonyan tudjuk végrehajtani azokat. Olykor nehéznek találunk bizonyos technikákat, de törekednünk kell arra, hogy egyre jobbá és jóbbá váljunk.
A Tai a testet és a fizikai erőfeszítést képviseli. Azt jelenti, hogy olyan egészségi állapotban kell, hogy legyünk, ami képessé tesz minket a gyakorlásra, illetve törekednünk kell arra, hogy fizikumunkat a testi képességeink csúcsára fejlesszük. Valamint jelenti azt is, hogy képesnek kell lennünk arra, hogy minden mozdulatunkat az egész test részévé tegyük, hogy maximalizáljuk a hatékonyságát.
What is Shin Gi Tai?
The principle of unifying Shin (mind/spirit), Gi (skill/technique) and Tai (body/physical streght) is an important concept in budo.
Shin represents the mind, heart and good spirit. When training, we must always be aware of exactly what we are doing and, more importantly, learn and practice strategies that will prevent us from having to use our martial arts skills outside the gym.
Gi represents skills, knowledge (the techniques) and experience. We must work hard and strive to perfect our techniques so that we can perform them effectively. Sometimes we find certain techniques difficult, but we must strive to become better and better.
Tai represents the body and physical effort. It means that we must be in a state of health that enables us to practice, and we must strive to develop our physique to the peak of our physical capabilities. It also means that we must be able to make every movement part of the whole body to maximize its effectiveness.
A Shin Gi Tai az elme/szellem, a készség/technikák és a test/fizikai erő egyesítése egy teljes ember létrehozásához. Ez a három emberi tulajdonság párhuzamba állítható a menny/Ten (amelyet az ember elméje), a föld/Chi (az egyén képességei) és az ember/Jin (a test) lényegével.
Hatsumi Sensei azt mondta, hogy a Shin Gi Tai egyesítése a harcművész végső küldetése. Végső soron ez az edzések célja. És bár nem biztos, hogy életünk minden pillanatában ugyanazzal az intenzitással tudjuk tenni, ez az, amire utunk során folyamatosan törekednünk kell.
Shin Gi Tai is the unification of mind, skill and body to create a complete person. These three human qualities can be paralleled to the essence of heaven/Ten (which is the mind of a person), earth/Chi (the abilities of an individual) and man/Jin (the body).
Hatsumi Sensei said that the unification of Shin Gi Tai is the ultimate mission of a martial artist. Ultimately, this is the goal of training. And while we may not be able to do it with the same intensity every moment of our lives, it is something we should strive for continuously throughout our journey.
A Gyokko-Ryū a Bujinkan kilenc iskolája közül a legrégebbi, technikái a Budo számos iskolájában megtalálható, Hatsumi sensei szerint alapját képezi például a Togakure-Ryū, Koto-Ryū, Gikan-Ryū, Shinden-fudo-Ryū, Gyokushin-Ryū és Kumogakure-Ryū iskolának.
A Gyokko jelentése “ékszeres tigris” vagy tigris ékszer, ami utalhat a tigris szemére.
Az iskola mozgását és alapelveit Kínában fejlesztették ki a Tang-dinasztia idején (618-907). A mozdulatokból arra lehet következtetni, hogy vagy egy kicsi férfi, vagy egy nő fejlesztette ki. Köztudott, hogy volt egy nő a császári udvarban Chan’anban (ma Xi’an), aki jól jól képzett harcművész volt. A Tang-dinasztiát 907-ben döntötték meg, ekkor sok nemes Japánba menekült, akik vitték magukkal a tudást. A Yo Gyokko (Yao Yu Hu) és a Cho Gyokko nevek megjelenését Japánban ezeknek a harcművészeteknek az érkezéséhez kötik (elképzelhető, hogy ugyanahhoz a személyhez köthető). Ikai tábornok (vagy Ibou) neve szintén összefügg a Gyokko Ryū eredetével. Hatsumi szerint elképzelhető, hogy ez a személy egy idegen országból érkezett.
A Gyokko-Ryū első igazi soke-ja (családfője)hivatalosan Tozawa Hakuunsai volt. A neve jelenetheti, hogy volt kapcsolat a Hakuun Ryū ninjutsuval, amely ma már nem létezik. Mindez a Hogen-korszakban (1156-1159) történt, így a Gyokko-Ryū a legrégebben dokumentált harci rendszer Japánban.
A Koshi jutsu azt jelenti egy ujjal leteríteni a tigrist. Ezért olyan hagsúlyos ebben az iskolában a különböző ütések gyakorlása, az ujjak, lábujjak, bütykök és más testrészek megerősítése. Az iskola stílusára jellemző a támadó izmaira mért erőteljes blokkok, az ujjak és lábujjak tépő és fúró technikái, valamint az erőteljes taposó rúgások és a dobások.
A Gyokko-Ryūban azt tanították, hogy csak annyi erőt alkalmazzunk, amennyi az ellenfél legyőzéséhez szükséges. Ezenkívül a Ryū a tartalmaz ismereteket karddal kapcsolatos készségfejlesztésre, a roku shaku bō-ra és a tantō-ra vonatkozóan is.
A “bu” harcot, a “do” utat jelent. A “budo” kifejezés tehát a harcos útja, a harcos ösvénye. Hagyományosan a japán eredetű harcművészetek tartoznak is, mint pl. a judo, aikido, karate-do, stb. Napjainkban tágabb értelemben is használják, ide sorolják az összes távol-keleti harcművészetet, küzdősportot is. A budo tradícionálisan magában hordozza a szamurájok szellemisét, értékeit, úgy mint a tisztesség, a hűség, az egymás iránti tisztelet, a kitartás, az akaraterő és a figyelem összpontosítása.
A Budo a szamurájok szellemiségét hordozza, amely Bushidón alapul.
A Bushido ((武士道) a szamuráj attitűdjére, viselkedésére és életmódjára vonatkozó erkölcsi kódex.
Íme a Bushido nyolc erénye:
1. Egyenes jellem, igazságosság
2. Bátorság és kitartás
3. Jóindulat vagy irgalmasság 4. Udvariasság
5. Igazmondás, őszinteség
6. Becsület
7. Hűség
8. Önuralom
